Magyarok Európában

Most, hogy már az Európai Unió tagjai lehetünk, érdemes újra és újra átgondolni, mit hoz a jövő számunkra. Ezt azonban csak akkor sejthetjük, ha tudjuk hová lépünk be.
Európa a mi szókincsünkben földrajzi és történelmi-ökológiai fogalom.
A földrajzi fogalom már Sztrabón görög földrajztudós Geográfiájában/A mű időszámításunk kezdete tájékán készült./nagyjából a mai értelemben szerepel.Eszerint Európát kelet felől a Thanais(Volga ?,Don),a Pontosz-Euxeinosz(Fekete-tenger) és az Égei-tenger határolták.Délről a Földközi-tenger mosta partjait,nyugatról pedig az Atlanti-óceán. Ami az ismert és lakott tájaktól északra feküdt, azokról a vidékekről homályos elképzelések láttak napvilágot.Ekkor azonban még nem alakultak ki azok a történelmi-ökológiai régiói, amelyek hálózatából a mai Európa áll.
Volt egy mediterrán világ, amelyik északról „barbárokkal” volt határos, keletről pedig iráni-mezopotámiai magas kultúrákkal.(Az égtájakat a Földközi-tengertől nézve értelmezzük !) Az akkori északi tájaknak a Dunától(Danubius,Ister) a Thanaisig és a Kaukázusig terjedő része az eurázsiai stepperégióhoz tartozott, ahol a Kárpátok és a Hingán hegység között szabad nomádok és komplex termelést folytató népek éltek állandó mozgásban.
Európa mint történelmi-ökológiai fogalom a Nyugat-Római Birodalom bukása után kezdett kialakulni, mégpedig azon a földrajzi-ökológiai „talajon”, amelyet nagyjából a Párizsi-medencére, a Szajna és a Rajna tágabb mellékére lehetne lokalizálni.
Ma is ez Európa magja,és nem esett/esik egybe államhatárokkal. A fenti folyamat a XIII. századra befejeződött. Ebben nem elhanyagolható szerepet játszottak a keresztes hadjáratok, amikor is Európa szemben állt a „pogány” Kelettel. Ehhez az Európához több régió illeszkedett, így a mi Közép-Európánké is. Azonban mielőtt erről szólnánk, érdemes tovább finomítani történelmi-ökológiai fogalmunkat.
Már mondottuk Európa magja honnan csírázott ki.. Ám hozzá kell tennünk, hogy volt/van egy „Középső-Európa” is, amelynek a lakói katalánok, provanszálok, svájciak és lombardok, szlovének, bajorok és osztrákok, valamint a csehek. Valamennyien sikeresen vették az ipari forradalom akadályait, és hasznukra fordították következményeit, attól függetlenül, hogy milyen modellt kényszeríttettek rájuk. Az már új fejleménynek tekinthető, hogy a XVI. századtól kezdődően a reformáció olyan értékrendet fogalmazott meg híveinek, amelyik a legutóbbi időkig célra vezető volt. Így a protestáns etikát követő hollandok és angolok a 17-18.században élre törtek. Nagy Britannia pedig a 19.században világhatalom volt.

Ezután a kérdésünk csupán következőkre irányul:

1.Hogyan vettünk részt Európa születésében ?
2.Milyenek vagyunk ?
3.Mi várhat ránk a jövőben?

Hogyan vettünk részt Európa születésében?

Most nem térünk ki arra, hogy a magyarok mikor jelentek meg a Kárpát-medencében, csupán tényként közöljük, hogy a 10.század első felének arab, bizánci és latin forrásai szerint a térségben egy „új”ország született, amelyet Ungriának, Unkariyyának, illetve Türkiának neveztek. Ezt az új „uruszágot” Widukind szász történetíró a hunok és az avarok jogutódjának tartotta, nyilván a lakosság mentalitása alapján. Bíborbanszületett Konstantínusz császár pedig A birodalom kormányzása című művében azt írja, hogy Türkia első nagy fejedelme Árpád volt. Árpád dédunokájának, Géza fejedelemnek,12 előkelő követét a quedlingburgi birodalmi gyűlésen már fogadta Nagy Ottó német-római császár, tehát megnyílt számunkra az út a keresztény Nyugat felé. Ennek volt a jele, hogy Géza fia István(Vajk) a szász császári dinasztia bajor ágából kapott feleséget. A keresztény Közép-Európa megszervezését III. Ottó tüzte ki célul, és tervének megvalósításában számított Árpád ükunokájára, ezért támogatta, hogy I.Istvánt keresztény királlyá koronázzák. Ettől kezdve az egész keresztény Ungria(Magyarország) a keresztény a Nyugat egy sajátos állama volt, amelyik közvetlenül illeszkedett középső-Európához és az eurázsiai stepperégióhoz egyaránt, ugyanakkor igyekezett kapcsolatot tartani Európa magjával, valamint a keresztény Kelettel is. Kálmán korában(1095-1116) már közép-európai nagyhatalom. Középkori királyaink: Károly Róbert, Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi Mátyás európai formátumú uralkodók voltak. Zsigmond például sokat fáradozott az európai együttműködés megteremtéséért. A középkori magyar állam összeomlása után megváltozott történelmi szerepünk. Magyarország Kelet és Nyugat kapuja lett, afféle szűrője és ütköző zónája a kétféle világnak. Azonban volt egy olyan autonóm állama, amelyik vállalta a magyar érdekek érvényesítését, kiállt a vallásszabadság mellett. Tagja volt a Protestáns Ligának, amelyet Anglia, Dánia és Hollandia alapított a Habsburgok hatalmának megtörésére. Ez volt az Erdély és a Magyarországi Részek Fejedelemsége. A 30 éves háborút lezáró vesztfáliai békében Erdély ott szerepelt mindkét fél szövetségesei között.Tanúsítván, hogy hajlottak a békére. Utoljára II .Rákóczi Ferenc tett kísérletet arra, hogy egy korszerűsített független, nemzeti rendi államot szervezzen. A spanyol örökösödési háborúban „vesztes” XIV. Lajos támogatására számított tervei kivitelében, de csalódnia kellett. A szatmári béke után Magyarország ’beilleszkedett’ a dunai Habsburg Birodalomba. Ettől kezdve a „Középső-Európa” hatásai érvényesültek hazánkban. Legközelebb 1848-1849-ben indultunk harcba egy korszerű magyar állam megszervezéséért.1849.április 14-én Debrecenben hangzott el, hogy „Magyarország..a vele törvényesen egyesült Erdéllyel…szabad, önálló és független európai státusnak nyilváníttatik..” Azonban az európai nagyhatalmaknak akkor nem állt érdekében, hogy egy potenciálisan erős, semleges állam szülessen, hiszen így felborulna a hatalmi egyensúly a térségben. Ahhoz pedig gyengék voltunk, hogy önerőből valósítsuk meg céljainkat. Ezért ez a szabadságharcunk elbukott, de erkölcsi és politikai tőkét jelentett az osztrák-magyar kiegyezéshez. Az Osztrák-Magyar Monarchia eredményeit és kudarcait ismerjük. Széthullása hosszú időre megpecsételte sorsunkat. Trianon után gyökeresen megváltozott Magyarország helyzete, geopolitikai helyzetünkből fakadóan is, akarva-akaratlanul azok oldalára sodródtunk, akik veszítettek .A 20.században elszalasztott lehetőségek csak most fájhatnának igazán, de erre most nincs időnk, higgadtan meg kell tervezni jövőnket. Az Európai Unió új lehetőségeket kínál, és kínzó kérdéseket tesz fel nekünk. Vajon vissza tudjuk-e hódítani ”középső-európai”piacainkat ?- Észak-Itáliát, Dél-Németországot és Ausztriát, Csehországot és Lengyelországot. Az Európai Unió régiók és polgáraikért felelős nemzeti államok Európája, ahol a közhiedelemmel ellentétben minden nép megőrizheti eredetiségét. Mennyire érezzük át ennek a súlyát ?

Milyenek vagyunk?

Hagyjuk most a külső körülményeket, nézzük meg milyenek vagyunk!
Már az elején leszögezzük, hogy a magyar mentalitás a középső-európaihoz áll legközelebb, van benne puritán és mediterrán vonás átszőve keleti színekkel:

1.Imádja a szabadságot. Istenével autonóm személyiségként beszél.
2.A társadalmi viszonyokban jobban kedveli a mellérendelő viszonyt.
3.Főnökének csak azt ismeri el, aki messze fölötte áll minden tekintetben.
4.Nincs benne előlegezett tekintélytisztelet, ezért mindenkinek meg kell harcolnia.
5.Veleszületett jogérzéke van.
6.Ha jól vezetik, jól teljesít.
7.Legjobb teljesítményt a családi munkaszervezetben mutat.
8.Kész a társulásra, de csak saját akaratából, és csak igazságos alapokon.
9.Hajlamos a finitista életszemléletre. Nem szalmaláng természetű, csak amikor „megpillantja” a dolgok várható végét, lelkesedése elszáll.

Hol és miben kamatoztathatnák értékeinket ?
Sokat hozna a szellemi tőkénk, ennek képzésében az államnak és az önkormányzatoknak közös felelőssége van. .Számíthatnánk idegenforgalmunkra. Ehhez is tőke kellene.

Mi várhat ránk a jövőben?

Ma azonban az emberek egy jelentős része csak a mezőgazdaságból tud megélni, felkészítésükhöz, átképzésükhöz pénz kell és segítség. Mindezekhez hozzátehetjük, hogy ma már „természeti értékeink” megcsappantak.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy ismét visszatérhetünk a régiók és nemzetek Európájába. Jó adottságaink vannak az újbóli beilleszkedéshez. Ám nincs pénzünk és átfogó elképzelésünk.
Most sokat segíthetnének az Európai Unióban élő magyarok, de elsősorban magunkra vagyunk utalva.

Békéscsaba, 2003.05.6.

Cs. Szabó László(csszl41)