A világ azért
van, hogy megismerjem.
Világra
születtem, hogy megismerjem.
A megismerés: út
a végtelenbe.
Esély a méltó
életre.
A vágy az enyém
Miként a
véleményem a világról.
Ha vágyam
magamhoz mérem,
Boldogan elérem.
Érzelmes vagy?-
Gyakran
szenvedsz,
De érzelem híján
élni:
Nem érdemes.
Ész és Szív,
Tűz és Víz.
Ragyog a Nap a tó
vizében,
Könny csillog a
Nap szemében
Magyar vagyok
Magyar vagyok!
Dula lánya, a
bájos boszorka szült...
Mert apám a deli
Magor, láttára felhevült
Születtem
Eurázsiában
Én, mindenki vére
és rokona
senkinek.
Folyton harcban állok
és emberségből vérzem.
Szeresd az Egészet!
Voltunk
rebellisek és nyakas kurucok;
Szittyapofák és
bunkó parasztok;
Voltunk fasiszták
és szueziek,
S lettünk
edzettek és nagyok.
Mind nagy, ki az
egészet szereti.
Mi vállaljuk
bűneinket is.
Magyarnak lenni
nem leányálom.
Embernek lenni
ugyanaz.
Vergődünk vajúdó
világon,
Szemünkből néha
könny fakad.
Így kerek a világ
Süt a nap a hímes
rétre,
kecsesen ás a
paraszt.
Szemébe húzza
kalapját,
Nyomában élet
fakad.
Fémet reszel a
munkás,
a másik falat
rak.
Áramkört nyomtat
a lány
vagy éppen
varrogat.
Szolgálna a
szolgáltató,
A bank csábít és
hitelez,
Élni vágyó
politikus
Szebb jövővel
hiteget.
Kattog a zseni
agya,
Monitorra
hunyorog.
Redőt rajzol
homlokára,
Kincset keres, mocorog.
Ha kell a munkád,
lesz pénzed is.
Mosolyod az égre
száll.
Van ki nyer és
van ki veszít,
mert így kerek a
világ.
Az élet néha...
Az élet néha
olyan,
mintha sebes
folyóban úsznék,
szemben a
"szennyes" árral.
Legyűrve undorom,
küzdenék a
nagyvilággal.
Szempillámról
vízgyöngyök,
peregnének szép
szemembe,
és az éltető
napfényt,
szivárványba
törnék.
Ilyenkor a világ
hirtelen
megszépül;
partot érek,
nevetek.
Lelkem, a nagy
üvegpók
Fényből fon
hálót,
s mindent
csapdába ejt
Hold körül
A Hold körül
kereng egy kobold;
magányos merengő
bolond.
Kérlek, ne
mosolyogj rám;
hisz' hideg a
szívedben a láng.
Indián ősz
Vén indián ül a
sziklán
Övén petyhüdt
lányszívek fityegnek.
A nap bágyadtan
süt reá,
és körbe- körbe
falevelek peregnek.
Sárgarózsa
Sárgarózsa
Naprózsa
Éltet mindeneket.
Elérhetetlen
Ad, s ez neki
minden.
Sugárlány
Napszülte bájos lány
Szemed
csillagsugár.
Bőrödön táncol a
fény,
Testeden az
árnyas titok
Csak játszik
velem, s
markodban holdsugár cincog.
Színek és lányok
Ősi szavaink
őrzik
a hajdani tájak színeit.
“Színes tereken
dúsul a lélek”
A fehér nemesít
és tiszta,
a vörös lendít rohamra,
hogy ereimben zubog a vér.
Fekete szemek
szívembe égnek,
a szőke hölgy lágyan átkarol.
Most szöghajú
lányról álmodom,
ki mellém lép,
virágzó réteken lebegünk,
s fogom a kezét.
A lét szélén
Elvagyok,mint befőtt a polcon.
Időm, mint a mák.
„Asszem” sínen vagyok,
és befogad a világ.
Így él, ki
kénytelen beérni
azzal, amit kap.
Már nem lázad,megadja magát:
és ha nem alszik éppen,
véreset kacag.
Ember, küzdj az
életedért
vagy válaszd a méltó halált!
Himnusz a gyöngyhöz
Gyöngyöm-gyöngyöm
úgy szeretlek!
A művészek gömbbe
tömnek,
a szadisták tönkre löknek;
szögbe szúrnak,bögre löknek.
Állandóan csak
gyötörnek.
Gyöngyöt gyötrő
gyöngyöt izzad,
de a gyöngy csak
vígan kacag.
Gyöngy ékesít
hattyúnyakat,
Elgurul, ha szála
szakad.
Csillog-villog,
fénnyel játszik.
Szép lányokkal
játszadozgat.
Gyöngyöm-gyöngyöm,
irigyellek.
Gyöngyöm-gyöngyöm,
úgy szeretlek.
Egyszerű vers
A napból
hidegfény árad,
nem meleg.
Fényárban fürdik
a világ.
Vakon elmerengek,
mert
bundába bújtak a fák.
Már nem látok
tisztán semmit,
tétován tapogatok,
és a feszes horizontról
pengve lepattanok.
Eddig, és ne
tovább!
Felállok…
Ami volt, ami
van,
mint hernyó araszol;
Körémhízik a csend,
s néha megszagol.
Utóirat:
Egyszer így
érzem, másszor nem.
A fürge percek
pörögnek,
de mindig úgy fordulnak,
hogy sírok vagy nevetek.
Szeptemberi sétány
Nappal még tombol
a Nyár,
de már itt az Ősz
hangulata.
A sétány árnyas
kőpadján
ül egy fiú és egy
lány.
Köztük nincs se
közel, se távol-
Zizzen a
szempilla puszi,
Két kezük
tilosban járó.
A Nap most csak
oda kacsint.
A szél hirtelen
felébred,
ölébe kap egy
elsárgult falevelet,
boldogan
megforgatja,
majd
csendben révedez
Egy lányhoz
Gyönyörű pillája,
ha ijedten
megrezzen:
szellőcske leng
ki a légbe,
és tűzpiros
orcáját
lágyan simogatja.
Egyszer egy
könnycsepp
szeméből
kibuggyant,
s orcáján
megremegett.
Lecsókoltam
volna,
de nekem nem
lehet.
Vakáció
Omló időben
légben lengek.
Semmi nem
számít,csak merengek.
Csendre írok dalt
a szívembe.
Diákhiány gyötör
reggelente
A.J. modorában
Egy boszihoz
Cikádorban vidor
boszor'
lebeg az égen,
nem suhan.
Kacsójában telt
szelence,
fondor szeme
megvillan.
Szelencéje
nyitásra vár
s ha lelkét
kiönti,
Dorka boszi
rabjává lesz,
aki még nem
szereti.
Szülinapodra
1.
Létünkben mint
fuvolán a lyuk,
Ha nem vagy:
éltünket fújhatjuk.
A néma fuvola mit
sem ér,
Köszönjük, hogy
megszülettél.
2.
Ma búcsúzik a nyár,
És már legszebb
emlékem
Az õsz
színében borong.
Ma szülinapod
van:
Titkon
megcsókollak,
Mint naponta a
Nap.
És az õsz
igézetében,
Lágyan
átkarollak.
Négysorosak
1.
A tett halála az
okoskodás
Maradj hát
veszteg okostojás!
A tetteket bízd a
bölcsekre.
Tekints a néma
kövekre!
2.
Szeretni tettel:
boldogság
Szeretve élni:
Élet.
Tenni az
emberért: szabadság.
Embert szolgálni:
Dicséret.
3.
"Lelkem,
tebenned mérem az idõt."
Míg õ és
cél volt, volt jelenem.
Mióta nincs, már
van boldog múlt,
És a jövõt
nem kergetem.
Felkelt a nap,
festeni szép világot.
Súgtam neki, hogy
nekem is tessék.
Ő csak
mosolygott, és ráncos homlokán
tengernyi gyöngy
csillogott.
Decemberi alkony
Heverek, hanyatt
a pamlagon.
Az utca két
szemében decemberi alkony.
Mily' alacsonyan
jár ma a nap!
Csak int nekem,
és már tovaballag.
Végállomás
Átöleltem volna a
holdat,
de beléd
zuhantam.
Végállomás!-
súgtad,
és veled
maradtam.
Békéscsaba, 2004- 2009
Cs. Szabó László(csszl41)